A kalocsai kistérség a Dél-alföldi régióban,
Bács-Kiskun megye nyugati részén helyezkedik el. A kistérség természetes
határát nyugatról a Duna képzi, északról a kunszentmiklósi, keletről a
kiskőrösi, dél-keletről a jánoshalmi, míg délről a bajai kistérséggel
szomszédos. A kistérség településszerkezetét tekintve 3 város, 2 nagyközség és
15 község található területén. A térség központi települése Kalocsa. A kalocsai
kistérség területe 1.029,13 km2, mely Bács-Kiskun megye területének
12 %-a. A kalocsai kistérséget alkotó települések a következők: Bátya,
Drágszél, Dunapataj, Dunaszentbenedek, Dunatetétlen, Dusnok, Fajsz, Foktő,
Géderlak, Hajós, Harta, Homokmégy, Kalocsa, Miske, Ordas, Öregcsertő, Solt,
Szakmár, Újtelek, Uszód.
A kistérség állandó lakóinak száma 2007-ben
55.939 fő volt, így a megye lakosságának több mint 10%-a ezen területen él. A
megyei és országos tendenciákhoz hasonlóan a kistérség lakosságának száma
csökken 1998-tól kezdődően, és a csökkenés üteme átlagosan évi 1% körüli.
A kistérség természetföldrajzi
megközelítésből kettős arculattal rendelkezik, egyrészt a Duna menti sáv ártéri
erdőkkel és jó termőföldekkel, (öntés-, rétitalajokkal), másrészt a kistérség
keleti részén húzódó környezetileg érzékeny sáv, északon szódás szikesekkel,
délen síkvölgyi lápokkal. A kistérség területének 9,09 %-a helyi vagy országos
természetvédelmi területek védettsége alá esik, ahol a Kiskunsági Nemzeti Park
Igazgatósága korlátozásokat vezetett be. A legkiemelkedőbbek ezek közül: Harta
– Miklapuszta, Hajósi kaszáló, Homokmégy – Vörös mocsár (Örjeg).
A kistérség éghajlatára jellemző, hogy az
ország legnapfényesebb területéhez tartozik, a napsütéses órák száma meghaladja
a 2000-ret. Egyébiránt a térség éghajlata mérsékelten kontinentális, mérsékelten
száraz, mérsékelten forró nyarú.
A terület a vízkészletekben gazdag
kistérségek közé sorolt, mivel a térség határát 60 km hosszan a Duna határolja, és mintegy 211 km
hosszúságban hálózzák be a területét az alábbi csatornák: Dunavölgyi-, ill. a
Fűzvölgyi-főcsatorna, a Csorna-Foktői valamint a Sárköz I., II, III. csatornái.
Turisztikai szempontból a kistérség legkiemelkedőbb természeti vonzereje a
Szelidi-tó (Dunapataj). A felszín alatti vizek esetében a kistérség 3
településén található gyógyvíz: Kalocsa, Solt, Dunapataj, mely első két
településen a vízkészletek feltárásra kerültek, de csak Kalocsán működik fürdő.
A termálvíz felhasználását tekintve turisztikai célból kihasználatlan.
A térség kiemelkedő gazdasági növénye a
fűszerpaprika, melynek termelése és feldolgozása hosszú múltra tekint vissza,
és nemzetközi jelentőségű méreteket ölt. A kistérség területén 2 borvidékhez
tartozó terület található: a Kiskunsági borvidék területéhez, Solt, ahol
jellemzően testes fehérborokat termelnek, illetve a Hajós-Bajai borvidékhez
tartozó Hajós, melynek pincefaluja európai méretekben is egyedülálló (jellemző
borok: Zweigelt, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Cserszegi Fűszeres,
Chardonnay).
A térség kiemelkedő kulturális vonzereje
a vallási hagyományokra, történelemre épülő Kalocsa-Kecskeméti főegyházmegye. A
Kalocsai Érsekség története egyidős Magyarországéval, hiszen az első érseke
Asztrik apát volt, aki a Szent Koronát hozta Rómából. A római katolikus vallás
mellett kiemelkedő még a református, az evangélikus, és a Duna-Tisza közén
ritkaságnak számító unitáriánus vallás.
A kistérség másik kiemelkedő kulturális
vonzereje a népművészetben rejlik. A kalocsai népművészet csak közel száz éves
múltra tekint vissza, de egyes elemei (falfestés, bútorfaragás) már korábban megjelentek.
Ezen népművészet bölcsője a nevétől eltérően nem Kalocsa, hanem a várostól
keletre található katolikus vallású települések (Homokmégy, Öregcsertő,
Szakmár, Drágszél). A kalocsai népművészet legismertebb ága a hímzés és a
hímzéshez szorosan kapcsolódó viselet, de jellemző még a pingálás (falfestés),
tojásfestés, fazekasság is. A kalocsai folklór is a népművészet kihagyhatatlan
alkotóeleme. A Kalocsa és környéki településeken működő hagyományőrző
egyesületek őrzik a néptánc és népzenei hagyományokat.
A térség vizsgálatakor kulturális
szempontból nem hagyható figyelmen kívül a települések nemzetiségi
hovatartozása, mely nagymértékben meghatározza az itt élők kultúráját, vallását
és népművészetét. A kistérségben élő nemzetiségek javarészt valamely háború
utáni betelepítésre és betelepedésre vezethetőek vissza. A Kalocsától keletre
fekvő területeken a pota népcsoportok élnek, melyek nemzetiségükben nem
különülnek el a magyartól, és ezen települések a Kalocsai népművészet bölcsői.
A Kalocsától délre elhelyezkedő Bátya és Dusnok települések rác (horvát)
nemzetiségűek. Harta és Hajós települések lakosainak nagy része önmagát svábnak
vallja, bár a két település a betelepülés idejéből és származási helyből
következően más kultúrájú. A térségben Miskén élnek a felvidékről betelepült
szlovákok a legtöbben. A térségben szórványosan élnek még bunyevácok is.
A Kalocsai kistérségben termelt „piros
aranynak” köszönhetően a térség gasztronómiája is szoros kapcsolatban áll a
kultúrával. A magyar konyha legjellegzetesebb fűszere elhagyhatatlan kelléke a
térségben készített bográcsos ételeknek. Az itt élők ünnepei összekapcsolódnak
a gasztronómiai hagyományok ápolásával. Természetesen majdnem minden
településnek van saját gasztronómiai különlegessége, ezek közül néhány: solti
rétegzetten főtt birkapörkölt, hartai szalonnás lepény (Kriewe Kuche),
dunapataji pacalpörkölt, bátyai paprikásrétes, dusnoki, fajszi halászlé,
kalocsai paprikás kácsi. A gasztronómia elmaradhatatlan részei a térségben a
már korábban említett hajósi és solti borok.
A hozzánk látogató kedves kirándulókat minden
évszakban színes programokkal, kikapcsolódási lehetőségekkel várjuk, és bízunk
benne hogy felejthetetlen élményekkel gazdagodva fognak távozni.
