Monor Történelme röviden

Monor „őslakói” a Kenderesalján és a Paplapos körzetében telepedtek meg. Jelenleg a város bel- és külterületén 12 régészeti lelőhely ismeretes.

A középkori Monor nagy valószínűséggel a mai város központjában, a könyvtár környékén lehetett. Vidékünk Árpád-kori települései a tatárjárás idején elpusztultak, és ezt követően csak egy részükön alakult ki új falu.

Monor elnevezésének eredete még ma sem tisztázott, de a település neve a ma leginkább elfogadott elmélet szerint a török eredetű, „köd” jelentésű személynévből származik.

Monor (Monar) nevének első hiteles írásbeli említésével egy 1398. március 25-én kelt oklevélben találkozunk, amelyből megismerhetjük Monor akkori hűbérurát, Maróthy János székely ispánt. A Maróthyak Békés megyei birtokai közé ékelődött az egri káptalan birtoka. Ezeket cserélték el az egri káptalannal 1446-ban. A település a török időkig lassan fejlődött. A reformáció korán hívekre talált Monoron. 1546-tól már protestáns prédikátor hirdette tanait a szomszédos Újfaluban, és 1567-ben a református iskolai tanítás is megkezdődött Monoron. Az ellenreformáció sem törte meg a lakosok hitét, a többség Kálvin követője maradt.

A Rákóczi-szabadságharc (1703–1711) idején Monorról összesen 22 fő harcolt a nagyságos fejedelem hadaiban. 1717-ben, a harcok és a járványok ellenére – már újra 52 fő élt Monoron, 1720-ban pedig 138 adóköteles házat tartottak nyilván. Monor földesura, az egri káptalan új katolikus egyházközség alapításába kezdett. 1753-ban katolikus német telepesek érkeztek Monorra, akik 1757-ben kis templomot, majd 1764 körül téglaégetőt létesítettek, hogy téglából és kövekből készülhessenek az egyházi és földesúri épületek. A XIX. század elején – 1802-06 között - az egri káptalan költségén építették a jelenleg is álló Nagyboldogasszony templomot.

A XVIII. század második felében Mária Terézia 1767-es úrbéri rendelete alapján Monoron is rendezték a tulajdoni viszonyokat és a földesúri kötelezettségeket. Az ekkor kialakított településszerkezet a mai napig meghatározza a városközpont képét.

1847-ben adták át – az országban másodikként – a Pest-Cegléd-Szolnok vasútvonalat,  szeptember 1-jén haladt át az első három vonat Monoron.

Az 1848-49-es szabadságharcban városunk is részt vállalt, mintegy száz monori vett részt a harcokban. A szabadságharc katonái közül eddig 96 nevét ismerjük, köztük azokét a – többségükben – tisztekét is, akik a világosi fegyverletétel után telepedtek le Monoron. A református temetőben tíz szabadságharcos nyugszik. Monor fejlődésében jelentős tényező volt, hogy 1848-tól évi 4 vásárt, és hetenkét két piacot tarthatott.

A XIX. században Monoron is megkezdődött a modernizálódás, különösen a század végén Monor igen gyorsan fejlődött. Ezzel párhuzamosan Monor népessége a háromszorosára növekedett.

A mezőgazdaságban a legfontosabb művelési ág a szántóföldi növénytermesztés lett. A művelési ágak közül a legnagyobb növekedést a kert és gyümölcsös, valamint a szőlő mutatta.

A XIX. században már viszonylag fejlett kézműipar jellemezte a települést. A kiegyezés és az I. világháború között jöttek létre Monor üzemei. 1885-ben alakult meg a Monori Általános Ipartestület 339 taggal, 39 szakma képviselőivel.

Monor népessége 1900-ban elérte a 8808 főt. 1905 után a vasúton túli, újonnan kiparcellázott területekre jelentős számú fővárosi költözött ki. A mai Erzsébet királyné utcában 1907. június 30-án telepedett le az első lakó. Ekkortól alakult ki – a vasút, az Ady út és az országút között – Monor új településrésze, az Újtelep.

1830 után kezdtek megtelepedni zsidó családok, zsinagógát építettek a Vásártér (mai nevén Dózsa György) utcában. Sajnos, a II. világháború után a megsérült zsinagógát lebontották. A monori zsidóságnak a XIX. század végén és a XX. század első felében fontos szerepe volt a város gazdasági, egészségügyi, igazságszolgáltatási, és kulturális életében.

Monor az egykorú iratokon az 1870-es évektől városként és járási székhelyként szerepelt, ahol a főszolgabíróságon kívül járásbíróság, adóhivatal, közjegyzőség, pénzügyőrség, posta, távírda és csendőrség működött. A város első, egyemeletes középülete a Monorkerületi Takarékpénztáré volt, amelyet 1872-ben alapítottak, ma a rendőrség épületrésze. A XX. század elején készültek el azok az épületek (az Őr utcai elemi iskola [1905], a polgári iskola [1907], a Járásbíróság [1908], a Kossuth Lajos Általános Iskola [1909], a Vigadó [1909], az adóhivatal és a tűzoltószertár [1912]), amelyek napjainkig a városkép meghatározói.

A társadalmi élet megélénkülését jelezte, hogy a kiegyezés és az első világháború közötti békés időszakban 23 egyesület és társadalmi kör alakult.

1901. június 9-én, vasárnap avatták fel – az országban huszonnegyedikként – Kossuth Lajos mellszobrát, Gerendai Béla alkotását.

A monori gazdálkodók számos erőfeszítést tettek azért, hogy, a gazdálkodásukhoz szükséges földterületekhez jussanak. Ennek eredményeként 1909-ben megegyeztek Monor legnagyobb földbirtokosával, az egri káptalannal, amelynek földjeit felparcellázták.

Monoron 1912-ben kezdődött meg a villanyvilágítási hálózat kiépítése.

Az I. világháború négy éve alatt a lakosság nagy nyomorban tengette életét. Monorról több százan vonultak be a hadseregbe, és a háborúnak 252 ismert monori katonai áldozata lett. Emlékükre 1923-ban közadakozásból emlékművet állítottak, amely a Kálvin téren látható.

1917 novemberétől 1918 februárjáig József Attila Monoron élt nevelőszülőknél, Frauendorfer Ferenc asztalos családja fogadta be. Rövid itt-tartózkodásának az Alkotmány u. 2. sz. ház falán levő emléktábla, a helyi József Attila Gimnázium neve és a költő mellszobra őrzi.

A két világháború között a lakosságszám enyhén (1920 és 1941 között 692 fővel) emelkedett. A gazdasági szerkezet lényegében megmerevedett. Több száz főt tett ki a kisiparban és kereskedelemben dolgozók száma. A mezőgazdaságban tovább csökkent a legeltető állattenyésztés, növekedett viszont a kertgazdálkodás, ill. a gyümölcs- és szőlőtermesztés részesedése.

Az 1930-as években ezen a településen is felerősödött a nacionalizmus és a trianoni békediktátum miatt elvesztett területek miatti elkeseredés. Mozgalom indult egy „Trianoni emlékmű” felállítására. A vasútállomás előtti ún. Gera kertben 1935-ben készült el az emlékmű, amelyet id. Kampfl József helyi kőfaragó kisiparos készített.

A II. világháború katonai és polgári áldozatainak száma Monoron mintegy 600-650 fő volt. Az áldozatok emlékére 1993. november 13-án avattak a város központjában emlékművet.

Az 1945-ös földosztással létrehozott kisbirtokok tulajdonosait 1950-től szövetkezetekbe kényszerítették, majd azokat később egyesítették.  Az 50-es évektől kezdve Monor volt a központja a megye egyik legnagyobb állami gazdaságának, amely jelentős gabona- ill. cukorrépa-termesztést, sertés- és szarvasmarha-tenyésztést folytatott.

Az 1956-os forradalmi események Monoron is éreztették hatásukat, többen a fővárosi megmozdulásokban és fegyveres harcokban vettek részt, de helyben is voltak események. A református templom oldalán 2001. november 23-án avatták fel Czibor Éva szobrász 1956-os emlékművét az áldozatok és meghurcoltak emlékére.

Monor lélekszáma 1999-ben már meghaladta a 20 ezer főt (21 059). A legutolsó években a halálozás mértéke meghaladja a születésekét, viszont a kedvező helyen fekvő városba jelentős a bevándorlás, ami a lakosság számának szerény emelkedését eredményezte.

A városban ma egyetlen olyan gazdasági vállalkozás sem működik, amely jelentősen meghatározná a helyi foglalkoztatottság szerkezetét.

1990 után Monor komoly eredményeket ért el az infrastruktúra fejlesztésében. A Monor Telefon Társaság 1994-től a városban és a környékén élő több mint 200 ezer embert szolgálja korszerű telefon-, kábeltévé- és Internet-hálózattal. 1984-ben kezdődött meg a városban a földgázhálózat kiépítése. Mára a településen szinte minden lakást bekötöttek a vezetékes víz- és csatorna-, valamint a gázhálózatba. A nagy építkezésekkel járó beruházások befejezése után a szilárd burkolatú utak aránya elérte a hatvanöt százalékot.

Monor környékének természeti öröksége

A város környékén, három olyan “oázist” is található, ahol fellelhetők még az eredeti élővilág maradványai. Ezek a Bogárzó, a Városrét , és a Gombai-patak völgyének Tetepuszta melletti szakasza.  

A Bogárzó mintegy 150 ha-os kiterjedésével Monor környékének egyik legértékesebb területe, a hajdani, homokpusztagyepekkel borított buckavidék egyik utolsó, közel természetes állapotban megmaradt darabkája. Élővilága az egykori sokszínűséget idézi, több védett, fokozottan védett növény- és állatfajjal büszkélkedhet.

A területet szegélyező facsoportok odvaiban fészkel a színeivel trópusokat idéző szalakóta, a homokfalak üregeiben költenek a színpompás gyurgyalagok, a domboldalakon lévő kotorékjaikban tanyázó ürgéket kerecsensólyom tizedeli, a közeli hodálynál pedig találkozhatunk egy kistermetű, kurta rigó méretű baglyocskával, a kuvikkal.

Növényvilága is gazdag: nagy állományokban tenyészik a homoki területekre jellemző árvalányhaj, ezer-ezerötszáz tövet számlál az agárkosbor-állomány, de jelentős számban fordul elő a kis termetű, sárga színű homoki nőszirom, a nyár végén illatozó, rojtos szirmú kései szegfű, és a buckatetők nyíltabb foltjaiban virító báránypirosító, a régi pásztorok juhjelölő növénye is.

A Városrét jelentős kiterjedésű kaszáló, a vízszabályozások előtti, vizekben gazdag időket idéző, kiszáradó láprétekre jellemző növényvilággal. Igazi virágpompáját május közepétől kezdve mutatja meg. Az ebben az időszakban erre járó szemlélő gyönyörködhet az ezernél több, impozáns megjelenésű fátyolos nősziromban, a cirmos virágaival a kaszálót díszítő szibériai nősziromban, és a július végétől nyíló, enciánkék virágú kornistárnicsban.

Nedves, csapadékban gazdag tavaszokon a mélyedésekben megmaradó vizes foltokon költ hazánk kis számú fészkelő partimadarainak három képviselője, a piroslábú cankó, a narancsszínű mellényt viselő nagy goda, és a fekete, fehér és olajzöld alapszínekkel jellemezhető, ösztövér bóbitájú bíbic.

Tetepuszta mellett, a Gombai-patak mentén mocsárrétek, zsombékosok, öreg füzesek mozaikját találjuk. Különleges lápi növények fordulnak itt elő, mint például a május végén fehér pamacsaikat mutató gyapjúsások, a tavasszal kis gombócoknak látszó, majd később méteres növénnyé cseperedő, redős levelű fehér zászpák, vagy egy védett páfrányfaj, a nevét érdekes kinézetéről kapó kígyónyelv. 

A patakvölgy madárvilága is gazdag. Májustól szól a fűzfákról a berki tücsökmadár valóban a tücsökére emlékeztető hangja, az erdőkből hallható hazánk legnagyobb harkályának, a varjú méretű fekete harkálynak a nyávogása, és megfigyelhetjük a fején tolltarajt viselő, lepkére emlékeztető röptű búbosbankát.

Szőlő- és borkultúra Monoron

Monoron a szőlő- és bortermelésnek több évszázados hagyománya van, amelyet korabeli írásos dokumentumok is bizonyítanak. Az egri káptalan monori birtokán a helybeli lakosok telepítették a szőlőt. Ha nem is ütötte meg az észak-magyarországi borok minőségét, helyi kocsmai kimérésre megfelelt. A szőlőtelepítések a helybeli jobbágyok és zsellérek vagyonszerzését szolgálták.

A XIX.század közepén a Strázsa-hegyen  káptalani dézsmaszedő helyeket jelöltek ki, a szőlősgazdáktól itt szedték be a földesúri dézsmát a termés után.

Az agyagos-löszös dombon kézi erővel ásták ki a boroshordók tárolására szolgáló pincéket, és többségük elé présházakat is emeltek. Jelenleg a Strázsa-hegyen mintegy 960 pince található összefüggő pincefaluban, amely nem csak Magyarországon, de Európában is egyedülálló. A borpincék zöme egyedi igényeket szolgál, azonban egyre többen vannak, akik felkészültek a borturizmus lehetőségeire, az igényes vendéglátásra is. A 2000-ben megalakult Strázsa Környéki Borrend tagsága a minőségi szőlő- és bortermelést állította tevékenysége középpontjába.

A szőlő- és bortermelés jelenlegi helyzete

A Strázsahegy összterülete kb. 300 hold (180 hektár), amely erősen tagolt; szőlő, gyümölcsös, szántó, pincék és présházak találhatók rajta. Az itt lévő szőlőfajták nagyobb része hagyományos, tőkeművelésű, öreg tőke (pl. Kadar, Tótfekete, Mézes, Ezerjó stb.), amelyek igen munkaigényesek. Vannak azonban szép számmal jól gondozott, kordonos művelésű, modern fajtákkal telepített szőlőterületek is, amelyek terméséből jó évjárat esetén kitűnő  borokat állítanak elő. Leggyakoribb borszőlő fajták: Rizling, Rizlingszilváni, Rajnai Rizling, Kékfrankos, Zweigelt.

A monori házikertekben is sok helyen termelnek szőlőt, de ezek zöme csemege-, kisebb része borszőlő. A város területén a talajviszonyok egészen mások, mint a szőlőhegyeken. A sok helyen lapos, vizenyős területeken inkább csak hobbijellegű a szőlővel való foglalkozás.

Szüreti mulattságok

Monoron az 1950-es évekig rendszeresen tartottak szüreti felvonulást és bált, majd 1991-ig ennek megtartása szünetelt. A Néprajzi Lexikon szerint a XIX. század második felében terjedt el ez a táncmulatsággal járó őszi rendezvény. A szüreti felvonulás és bál a tavasztól őszig tartó, nehéz szőlőművelési időszakot lezáró ünnepi esemény, amelyen részt vesz a település apraja-nagyja.

A szereplők között volt a bíró és bíróné, a jegyző, a tréfamester, lovas pandúrok, cigányok, csőszlányok és csőszlegények. Monoron a két világháború között résztvett a menetben a „borkirály” is. Ezt a szerepet egy fiúgyermek töltötte be, aki egy vállon hordozható állványon, 25 literes, ovális boroshordón lovagolt. Ez a figura a Tokaj-hegyalján szokásos „buksus” helyi változata volt.

A szüreti felvonuláshoz a szőlőkben szedett szőlőfürtökből koszorút készítettek, amelyet vállon vittek végig az utcákon, a menet élén.

A felvonulás útvonala a maival lényegében megegyezett, de 1991 óta a Gazdakörtől indulnak. Az előre meghatározott helyeken megálltak, ahol a bíró, bíróné és a jegyző rigmusokba szedve értékelte az elmúlt év történéseit, egyes közismert személyeket tréfásan kifiguráztak. Volt leányszöktetés, a cigányasszony tenyérből jósolt, a kéményseprők a nézőket bekormozták, a fiatalok zenére ropták a táncot, a medve is produkálta magát. Ezeket a felvonulásokat a szüret befejezése után, október második felében, vagy november elején rendezték meg.

1991 óta már szeptember közepén megrendezik ezt a vidám eseményt. A menet útvonala: Gazdakör székháza a Dózsa Gy. u. – Kistói út – Kossuth Lajos utca (városháza előtt megállás) –Ady út (Nikolett étteremnél megállás, leányszöktetés) – Móricz Zsigmond utca (Profi üzletnél megállás) – Kistói út (megállás) – Gazdakör székháza. Az esti órákban kezdődik a szüreti bál.

Február első felében a Gazdakör szervezésében kerül sor egy előzetes borversenyre, amelyet április hónapban követ egy körzeti borverseny a József Attila Gimnáziumban, ahol szakértő zsűritagok minősítik a borokat. Monoron ez 10 éve folyik, és a termelők egyre jobb minőségű borokat állítanak elő, sőt a legjobbak országos megmérettetésen is helytálltak.

Május 25-én, illetve a hozzá közelebb eső szombaton a Lapos-hegy lábánál álló Szent Orbán szobornál a Gazdakör és a Monor Környéki Strázsa Borrend szervezésében műsoros ünnepséget tartanak, és utána a pincéknél kínálják az arra járókat.

A Monor Környéki Strázsa Borrend, Monor Város Önkormányzata és a Giant-Gyömrő Kerékpáros Szakosztálya minden év májusában rendezi meg a Strázsahegyi Tekerő Amatőr Terep Kerékpárversenyt . A verseny célja: Monor, a Strázsa-hegy illetve a Pince-falu népszerűsítése és egy családokat, baráti társaságokat megmozgató sportnap szervezése.

Szeptember közepén a Gazdakör szervezi a Szüreti felvonulást és bált.

November 11.-hez legközelebbi szombaton kerül sor a Márton napi újborünnepre, ahol a helyi és környékbeli bortermelők friss borait lehet megkóstolni. Az eseményhez illő zenés-táncos műsor szórakoztatja a vendégeket, és finom Márton napi libasültet is lehet fogyasztani.

„Az Év Bora Monoron” cím

Monor Városi Önkormányzat Képviselő-testülete a régi hagyományok újjáélesztése érdekében tevékenykedő szőlő- és bortermelő gazdák, illetve az általuk létrehozott szervezetek elismerése és támogatása, illetve a település bortermelő helyeinek, borainak és borkultúrájának fejlesztése, népszerűsítése érdekében 2003-ban létrehozta „Az Év Bora Monoron” címet.

A cím annak a magán- vagy jogi személyiségű, monori illetékességű bortermelő által készített, monori vagy Monor környéki alapanyagból származó bornak adományozható, amely a Monor Környéki Strázsa Borrend és Monor-Szárazhegyi Hegyközség által szervezett hivatalos éves monori borversenyen indulási kategóriától függetlenül a legmagasabb összpontszámot érte el.

A cím adományozására a Monor Környéki Strázsa Borrend és Monor-Szárazhegyi Hegyközség együttesen tesz javaslatot, az adományozás feltételeinek fennállásáról szóló igazolással.

A képviselő-testület évente egy címet adományozhat. A cím adományozásáról a testület a polgármester előterjesztésére a május 25-i Szent Orbán-napi városi ünnepségeket megelőző soros ülésén dönt.

A címet elnyert bor termelőjének az önkormányzat oklevelet és a kitüntető címmel ellátott serleget adományoz.

A címet elnyert borból egy palackot az Önkormányzat a monori Helytörténeti Gyűjteménynek adományoz megőrzésre és kiállítás céljára.

A címet elnyert bor elnevezéséről és termelője nevéről nyilvántartást vezetnek a cím átadásának időpontja szerint.

Oktatásügy

Monoron öt általános iskola, két középiskola (József Attila Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola, Szterényi József Középiskola) működik, és minden iskola rendelkezik korszerű tornateremmel. A településen három alapfokú zeneiskola található, ebből kettő magániskola.

Városunkban az oktatás intézményi megszervezése a XVI. századra nyúlik vissza.

Monor legrégibb iskolája, a Kossuth Lajos nevét 1954-ben felvett általános iskola elődjét a Református Egyház alapította 1567-ben, s az 1885-ös államosításig református népiskolaként működtette. Az államosítással egy időben indult meg az iparos inasképzés is, 1906-tól pedig tanonciskola kezdte meg működését a polgári iskolával egy épületben.

Ma a város öt általános iskolát tart fenn, évi 2200-2300 átlagos tanulói létszámmal, s mintegy 170 fős pedagógus gárdával. Az iskolák a közoktatási törvényben előírt követelményeket teljesítik. Ezzel együtt valamennyi területen speciális képzést adnak, hogy ily módon orientálják a szülőket, tanulókat a későbbi tanulási lehetőségek közötti választásra.

A város két középiskoláját 2000 óta Pest Megye Önkormányzata tartja fenn. A naponta bejáró tanulók aránya mintegy 60%-os. Az 1951-ben alapított József Attila Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola az elmúlt évtizedekben a magas szintű oktató munkának köszönhetően rendre kiváló eredményeket ér el a különféle tanulmányi versenyeken, megmérettetéseken. (A tanulmányi versenyeken a gimnáziumok-szakközépiskolák kategóriájában 1998-ban országosan az első helyen végzett!)

A Szterényi József Középiskola elődje évtizedekig a budapesti 16-os számú Szakmunkásképző Intézet, majd a 203-as számú Bem József Szakmunkásképző Intézet kihelyezett részlegeként működött. Az 1989-ben önállósult iskolában az 1993/94-es tanévben kezdődött a középiskolai és technikusi képzés. Igazodva a piaci igényekhez, az iskola fejlődésére a folyamatos innováció, dinamizmus jellemző, amit jól mutat az a tény is, hogy bekapcsolódott a PHARE által támogatott szakmunkásképző iskolákat átalakító CAS programba, valamint az Ifjúsági Szakképzés Korszerűsítésére kiírt világbanki projektekbe.

A városban öt óvoda, egy tagóvoda, valamint egy 60 férőhelyes bölcsőde biztosítja a legkisebbek elhelyezését. Oktatáshoz, neveléshez kapcsolódó feladatokat lát el a Nevelési Tanácsadó és a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat is.

Sportélet

A több mint 100 éves Monori Sportegyesület (MSE) szakosztályai a testedzés és versenyzés lehetőségét biztosítják, csakúgy, mint a 2004-ben felépült modern fedett uszoda.

A Monori Sportegyesület a város legnagyobb civil szervezete, amelyet 1901. március 15-én az országban elsők között alapították a labdarúgást már ismerő helyi diákok. Évről-évre erősödött az egyesület és 1905-ben már Monort is a labdarúgás egyik fellegváraként említette a sajtó.
Az 1920-as évek végén a birkózás és ökölvívás is szép eredményeket hozott, és a labdarúgó csapat ismét az első osztályban játszott. 1931. szeptember 8-án, a 30 éves jubileumon labdarúgó mérkőzés és atlétikai verseny volt, amelyre több vidéki egyesületből is eljöttek.
Az 1930-as években eredményesen működött az atlétikai szakosztály. 1936-ban alakult meg a tenisz szakosztály. A II. világháború után, 1945 őszén már bajnoki labdarúgó mérkőzésekre került sor, sőt az angol katonai válogatottal is megmérkőztek.
A kosárlabda sportág meghonosítása az 1950-es években kezdődött. 2003-ban a női felnőtt csapat NB/I. B csoportban megnyerte a bajnokságot. NB II-ben a férfi csapat is a bajnokság élmezőnyében van. Az MSE és az intézmények szervezésében 16 különböző csapat szerepel az utánpótlásban. Különös népszerűségének köszönhető a 1995-ben a város elnyerte a „Kosárlabdasport városa” címet.
1971-ben elkészült az új sportpálya.
1990-es évek elején hódított teret a monori sportéletben a karate és a taekwon-do, amelynek versenyzői nagyon jó eredményeket mutatnak fel országos és nemzetközi küzdelmeken.

1999-ben újabb sportággal bővült a város sportélete, amikor megalakult a ritmikus sportgimnasztika szakosztály.

Az MSE taglétszáma 1000 fő, az igazolt versenyzők száma 600 fő. Az elmúlt években jelentős beruházások történtek, amelyek jobb sportolási feltételeket biztosítanak; felújították a lelátókat, új öltözőket építettek.

Az uszoda építése is igazolja, hogy a versenysport mellet fontos a tömegsport népszerűsítése is.

Az uszodában színvonalas úszóversenyeket bonyolítanak le, két szinkronúszó szakosztály működik, de feltörekvőben van a gyermek vízipóló is. Az épületben van büfé, szolárium, masszázsterem, szauna. Van babaúszás, vízitorna, búvároktatás és aquafitness.

Minden évben megrendezésre kerül az amatőr felnőtt kispályás labdarúgó torna, a Pest megyei streetball bajnokság és a Kistérségi streetball bajnokság.

2000-ben Monor Városi Önkormányzat Sport és Egyesületi Bizottsága vándorkupát indított útjára a „Város legsportosabb iskolája” néven. A vándorkupa elnyeréséhez labdarúgás, kosárlabda, úszás és futás sportban mérik össze erejüket a város diákjai.

Kulturális élet

A város szellemi, kulturális életének fő színterei a Vigadó Civil és Kulturális Központ az Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, a Városi Könyvtár, a Sziklai Magán Zeneiskola, a Helytörténeti Kiállítás. Ezek az intézmények a művészeti, ismeretterjesztő, természetvédelmi kiállítások, iskolás rajzversenyek legfőbb szervezői és lebonyolítói. Az egyházak is egyre nagyobb feladatot vállalnak.

Vannak hagyományos, évente megrendezésre kerülő kulturális események, amelyek egyrészt az állami, nemzeti ünnepekhez, megemlékezésekhez kapcsolódnak, másrészt a helyi hagyományokhoz kötődnek. Ilyenek például a Magyar Kultúra Napja, megemlékezés az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc eseményeiről (ekkor kerülnek átadásra a helyi kitüntetések is), a Hősök napja, az Államalapítás ünnepe, október 6-án Ökumenikus Imaóra és koszorúzás, megemlékezés az 1956-os Forradalom és Szabadságharcról, a Regionális Ki mit tud?, Városi Anyák napi ünnepség, Pest Megyei Nyugdíjas Kulturális Találkozó, Monori Rock Fesztivál, Kossuth napok, Városi Egészség nap, Városi Családi Nap, Napközis táborok.

A Vigadó Civil és Kulturális Központ 2007. évi felújítása és átadása óta, felpezsdült a kulturális élet a városban. Sorra látogatnak Monorra neves művészek, együttesek. Az épület Díszterme színvonalas komolyzenei koncerteknek ad helyet.

A Monori Strázsák Néptánc Együttes nemcsak helyi, de országos, sőt nemzetközi zenei fesztiválok, ünnepségek gyakori szereplője. A kulturális életbe egyre aktívabban kapcsolódnak be a helyi civil szervezetek is. A helyi eseményekről rendszeresen beszámol a havonta megjelenő önkormányzati újság, a Strázsa, valamint a GEMINI Televízió, mely a UPC kábelrendszerén sugározza adásait.

A 2000 januárjában megalakult Monorért Baráti Kör a város önkormányzatának megbízása alapján létrehozta a Városi Helytörténeti Kiállítást, amely az őskortól 1945-ig mutatja be a település múltját.

Monor jövője

Integrált Városfejlesztési Stratégiát fogadott el a képviselő-testület, amely legalább egy évtizedre meghatározza azokat a vonalakat, amelyben Monor fejlődik elképzeléseik szerint.

A mikró kistérséget nézve nincs a város a legjobb helyzetben, mivel az agglomeráción kívül esik, ezért a városnak mindent meg kell tennie, hogy egy vonzó képet mutató, fejlődő város legyen.

Monor sikeresen vett részt eddig az EU-s pályázatokon, négy alkalommal nyertek pénzösszeget, a tervek megvalósításához. A városközpont megújító program keretén belül kapott forrást a város a Vigadó épület felújítására is. A városközpont megújítását is tervezik, és már szervezik. A pályázatok komoly előkészítést igényelnek.

A városnak elő kell készíteni az Integrált Városfejlesztési Stratégiát, amely egy hosszú távú terv, meghatározza a városban azokat a fő pontokat, amelyeken az elkövetkezendő években változtatni szeretne. A városfejlesztésbe minél több embert, civil szervezetet be kell vonni.

Az Integrált Városfejlesztési Stratégia arról szól, hogy hosszú távon és középtávon is álmodják meg Monor jövőjét. Monor lakossága növekvő, speciális helyzetben van, elég közel van Budapesthez, ahhoz, hogy a hatása a nagyvárosnak jelentkezzen. Monor kistérségi központi feladatokat lát el. Van egy városközponti rész és van a kertváros, aminek más és más fejlődésére kell odafigyelni a későbbiek során.

A város környezete, a minősége a közterületek, olyan legyen, hogy az emberek szeressenek itt élni.

A városközpontot a meglévő épületek rekonstrukciójával és a közterületek rehabilitációjával, az átmenő járműforgalom elterelésével képzelik el.

Az I. ütemben megvalósítani kívánt projekt a Kossuth Lajos utca, Evangélikus templom és Mátyás király utca közötti szakaszának teljes rekonstrukciója. A parkolók díszburkolattal készülnek majd el. A Könyvtár és a Zeneiskola épület homlokzati részének átépítése, a belső udvarban játszótér kialakítása. A Kossuth Lajos Általános Iskola teljes rekonstrukciója jelentős funkcióbővítéssel. A Petőfi Sándor utcában a József Attila Gimnázium épülete újulna még meg.

A képviselő-testület elsődleges feladatának tartja, hogy egy hosszú távú elképzeléssel ismertessék meg a lakosságot, amely mellé majd hozzá lehet fűzni az éppen aktuális pályázati elemeket.

A Petőfi Sándor utca sétáló utcává történő kialakítása, a Polgármesteri Hivatal átalakítására is már készen vannak a tervek. A Németh Ágoston, Petőfi Sándor utca, Kossuth Lajos utca területén már folyik egy rekonstrukció. Tervezik a zeneiskola környékén a Főtér átépítését is.

Azokat az elemeket, amelyek a városhoz ma is hozzátartoznak, nem szeretnék megváltoztatni.

A tervek szerinti jövőkép: nyugodt kisvárosi élet a rohanó nagyváros szomszédságában.

Összeállította: Nagy Lajosné

elejére