A TELEPÜLÉS - TÖRTÉNETE

1.1.1. Történelem előtti kor

A város területén már a honfoglalást megelőző évezredekben is laktak. Ez a környék az újkőkor középső szakaszától, kb. Kr. e. 5500 tájától kezdve folyamatosan adott otthont a megtelepedő embereknek. Kevés régészeti leletet ismerünk, egyenlőre hiányoznak az újkőkor és a rézkor emlékei.

A belterület szélénél, a Gerje forrásai és a 4. sz. főút közötti réten emelkedő nagyobb dombon egykor a középkori Pilis falu temploma állt. Maga a domb emberi alkotásnak tűnik, ilyen dombokat a rézkor végén, Kr. e. 2000-ben emeltek a vezetők sírja fölé.

A bronzkor (Kr. e. XIX.-IX. század) emlékei is elenyészők. Néhány edénytöredék, állatcsont arra vall, hogy a Gerje-patak mentén bronzkori települések állhattak.

Kr. u. 20 körül az Alföldre kelet felől egy szarmata lovas-nép érkezett, s leszármazottaik a 460-as évekig éltek a vidéken. A Gerje és a 4. sz. főút közötti területen 5-25 m² átmérőjű, többnyire már ellaposodott dombocskák találhatók, ezek egy szarmata temető halomsírjai lehettek. A helyi horgásztó területére eső temetőrészben eddig két halomsírt és három egyszerűbb sírt tártak fel.

Szintén temetkezések bizonyítják, hogy 567-ben a vidék ismét keleti lovas-nép, az avarok országának része lehetett.

1.1.2. A honfoglalás után

A régészek a pilisi vadászház mellett öt sírból álló családi temetőre bukkantak. Ez a felfedezés is a honfoglaló magyarság megtelepedését bizonyítja. Illetéktelen kezek miatt a leleteknek sajnos csak egy részét sikerült összegyűjteni. Tegezvasalások, nyílcsúcsok, ezüst ruhadíszek és egyszerű ékszerek kerültek elő a temetkezésekből.

1.1.3. A város megalapításától

A város nevét a honfoglaló magyarsággal együtt betelepült Pylis nemzetségtől örökölte. A Pylis nemzetséget először egy 1287-ben keletkezett oklevélben említik. Magáról a Pylisi családról pedig 1326-ban olvashatunk először.

1326-ban Pilisi Péter a birtok egy részét átengedte nővérének, Töreki Pálnénak és fiainak. A XVI. század végén a Pilisi család kihal.

Szilassy Vince váci püspök is szerez birtokot Pilisen 1451-ben, ezt a birtokot ajándékozza el unokaöccsének: Zágrábi Szilassy Györgynek.

A török idején 1562-63-ban a terület Achmed bég tuljadonában volt. A XVI. század második felében Pilis is elpusztult.

A török kivonulása után a Szilassy család visszakövetelte volt birtokát, Grassalkovich Antal királyi ügyész azonban soha nem adta vissza területeik nagy részét.

1711 után a hatalmas földterületet Beleznay János szerzi meg. A Beleznay család tevékenysége, elsősorban az újratelepítés, meghatározta a város létét, az 1726 körül felépített, jelenleg is álló kastély, a jelentős anyagi segítségükkel 1784-ben felépült evangélikus templom és a még részben meglévő, de a kevesek által ismert nagytermű, 1754-ben megkezdett építésű „új kastély" mindegyike rájuk emlékeztet.

A Nyitra megyei Ürmény községben Beleznay aláírt egy szerződést, melynek nyomán tömegesen jöttek a szlovák betelepülők Pilisre. Ezt követően újabb betelepülők érkeztek a közeli pusztákról, Dunántúl és Délvidék irányából is, s így megindult a település fejlődése.

A XIX. század első felében a család férfiágon kihalt és ez a Beleznay-birtok széthullásához vezetett. A felvilágosult személyiségű Nyáry Antal vette meg a birtok egy részét, így a Beleznay-Nyáry kastély haladó gondolkodású költők, írók, politikusok, arisztokraták találkozóhelyévé vált.

Az 1848-as forradalom gazdasági átalakulást idézett elő. A Budapest-Cegléd vasútvonalon bekövetkező fejlődés eredményeként, Pilisen még a gyorsvonatok is megálltak. Ez valószínűleg annak is köszönhető volt, hogy több gazdag és befolyásos család élt itt és a környéken.

A Millenium éveiben Pilis az 1805. október 25.-én elnyert mezővárosi rangot a közigazgatási átszervezés miatt 1892-ben elvesztette. Az ipar viszont a lakosságszám növekedésével arányosan nőtt.

A gyors fejlődés a két világháború között sem ért véget. Bevezették a villanyvilágítást, strandfürdőt építettek a Beleznay-Nyáry kastély parkjában. A polgárosodás folyamatát tükrözik az első civil szervezetek: az Ipartestület, a Nép- és Gazdakör, a Sportkör, a Lövészegylet, az Úri Kaszinó, a 807. sz. Sárkány Sámuel Cserkészcsapat, a Petőfi Vadásztársaság, a Pilisi Önkéntes Tűzoltó Testület és a nagyhírű Széchenyi Népfőiskola létrejötte is.

Nagy előrelépést jelentett az 1931-ben megépült a 4. sz. főútvonal.

Fejlődésnek indult a kézművesipar is, sok falusi háznál fonót és szövőműhelyt alakítottak ki, ahol főként rongyszövéssel foglalkoztak, a híres pilisi rongyszőnyegek is itt készültek.

1940-ben felépítették az ország második legnagyobb kapacitású üzemét, a 150-250 főt foglalkoztató sertéshizlaldát.

Sajnos ezt a lendületet a II. világháború törte meg, mely rengeteg pusztítást okozott.

Pilis számára a háború 1944. november 10-én ért véget és ezután gyors ütemben megindultak a helyreállítási munkálatok. 1945. májusában itt is megtörtént a földosztás. Az 1946-ban végrehajtott erőszakos lakosságcsere Pilist is érintette. Felvidéki magyarokat telepítettek ide, a szlovák lakosok nagy része pedig szlovák területre költözött.

1948-ban létesült a Községi Könyvtár, ennek az időszaknak a település szempontjából legnagyobb kulturális eseménye a szabadtéri színpad megépítése, az amatőr színjátszó társulat működése és a kultúrház bővítése volt. Szintén 1948-ban Tildy Zoltánné Pax néven megnyitotta a Beleznay-Nyáry kastélyban máig is működő gyermekotthon elődjét, a Fővárosi Lánynevelő Intézetet, ahol 120 árva gyermeket neveltek, majd 1950. május elsején átadásra került a sportpálya.

A hatvanas és hetvenes években felépült az orvosi rendelő, a mai Közösségi Ház, Takarékszövetkezet és a modern postaépület.

A közigazgatás átszervezése után 1972-ben Pilis megkapta a nagyközségi rangot és közös igazgatás alá vonták Nyáregyházával. 1990-ben szűnt meg a kényszerű házasság, Pilis és Nyáregyháza különválva, önálló településként fejlődött tovább.

A kilencvenes évek legfontosabb önkormányzati feladata az infrastruktúra kiépítése volt. Telefon, gáz, ivóvíz, szennyvízcsatorna, kábeltévé rendszer épült ki fokozatosan az önkormányzat és a lakosság összefogásával. Kiemelkedő lépés volt egy új tornaterem létrehozása, az energiatakarékos közvilágítás kiépítése, az intézmények energiatakarékos világítással való ellátása, a korszerű piac és vásártér megépítése. 1995-ben készült el a falu határában a 405. sz. út, amely a 4. sz. főútvonalat köti össze az M5-ös autópályával.

A civil társadalom is egyre nagyobb szerepet kapott és vállalt, bekapcsolódtak, fellendítették a nagyközség életét, rendezvényeket szerveztek. Számuk napjainkig folyamatosan emelkedik.

A különböző összeírások adatai mutatják, hogy Pilis lakossága a XVIII. századtól egyenletesen emelkedett, így a 2002-es önkormányzati választások idejére a település átlépte a 10. 000. fős lakosságszámot.

1.2. Pilis földrajzi elhelyezkedése és természeti környezete

1.2.1. Pilis földrajzi elhelyezkedése

Pilis a fővárostól délkeletre, 45 km-re helyezkedik el (1. sz. melléklet). A Gödöllő-Ceglédberceli dombság területén elterülő halomvidék. Középső és déli felén homokos síkság található. Északi részén dombok és vízmosásos mély völgyek határolják.

1.2.2. Pilis természeti környezete

A település központi részén a 4. sz. főúttól mintegy 100 méterre természeti értékekben gazdag, tavakkal és árnyas ligetekkel tarkított erdő található: a Gerje-patak és forrásvidéke. A Gerje-patak, mely a pilisi forrásoknál ered a Tisza vízgyűjtő területéhez tartozik. A forrásvidék természeti értékei igen jelentősek, jellegzetes halai: bagolykeszeg, compó, csuka, küsz, lesőharcsa, naphal, vágócsík, lápipóc. Megtalálhatók a védett vízimadarak közül a citromsármány, nádisármány, nádi tücsökmadár, tőkésréce és vízityúk. A rétegnövényzet között pedig Magyarországon egyedülálló orchideafajta, valamint Közép-Európa egyik legnagyobb összefüggő égererdeje is megtalálható.

Ezen a területen már a bronz-és vaskorban, majd a honfoglalás korában is laktak, régészeti lelőhelyekben igen gazdag. Az első okleveles említés 1326-ból való, ekkor már itt állt az úgynevezett Szentlélek-templom, amely helyén ma emlékhely található.

Pilisen a szőlőtermesztés, borkultúra régi hagyományokra tekint vissza. A település északi részén a Dolinában, szépen megművelt domboldalak mellett, árnyas erdők, ligetek, vízmosások találhatók. A környék kiemelkedő magaslata régi térképeken még VINIZNI VRCH (magyarul szőlőhegy) néven szerepel. Ez a domb, amely a tengerszint feletti 230 méterével, 10 méterrel magasabb, mint a Gellérthegy, -nevének tanúsága szerint- a filoxéra előtti szőlőtermesztésben játszott szerepet. Ma a könnyű homoki borokat már a település déli és keleti részein található szőlőkben termesztik. A kisebb-nagyobb szőlőbirtokokon található présházak, pincék borát azonban legtöbbször még ma is a Dolina löszfalaiba vájt hangulatos „Hegyeki pincesor" régi és új pincéi őrzik.

elejére